A sugárzó csillag, a nagy horgony, a lángoló szív a teológiai erényeket szimbolizálja. A horgony őskeresztény idők óta a keresztény reménység szimbóluma. A szív az önmagát a fiataloknak nagylelkűen odaajándékozó, égő lelkipásztori szeretetre utal. Kiegészíti azt a csillag jele, amely arra figyelmeztet, hogy minden tevékenységünknek forrása az Istenbe és az emberekbe vetett szilárd hit, amely mind Szalézi Szent Ferencnek, mind Don Boscónak mozgatóereje volt.
Szalézi Szent Ferenc alakja emlékeztet a Társaság védőszentjére; az alsó mezőbe belecsempészett fenyőerdő Don Bosco nevére utal (a „Bosco” szó ugyanis magyarul erdőt jelent). A magas hegyek a tökéletesség csúcsát jelentik, amely felé a tagoknak törekedniük kell, a pálmaág és a babérlevél, amelyek a szárban összefonódnak és körbe ölelik a pajzsot, az áldozatos és erényes élet számára fenntartott jutalom jelvényei. A szalagon látható „Da mihi animas cetera tolle” (Lelkeket adj a többit vedd el) fölirat a szaléziak jelmondata.
