Látnivalók Péliföldszentkereszt környékén

Öreg-kő

Péliföldszentkereszt – Furdalos – Öreg-kő.
A kolostor mögött vezető úton néhány száz méter után érkezünk meg a közelben található Szent kút-forráshoz, ahol megnézhetjük a II. világháborús katonasírt, a Lourdes-i barlangot és a kulacsok feltöltése után az Öreg-kő felé vehetjük az irányt. A fák közül kiérve a Furdalos dombjának szántóján kelünk keresztül. Visszatekintve láthatjuk a péliföldszentkereszti templomtornyot, bal kéz felől a Gerecse háta látszik a TV-toronnyal, mögöttünk a távolban a Gete hegycsoport emelkedik ki, előtte pedig az Öreg-kő sziklaszirtje fehérlik.
A kék jelzésen hamar eljutunk a szikla alatti pihenőhelyre.Kis emelkedő után egy betonlépcsősor aljánál 200 lépcső után először a Baits-barlanghoz, majd a Jankovich-barlanghoz érünk. Magával ragadó látványt nyújt a kb. 10 széles és magas barlang, mely 35 méter mélyen nyúlik a sziklafalba. A barlang mellett falépcsősor vezet fel meredeken az Öreg-kő tetejére, ahonnan fantasztikus kilátás tárul elénk: É-ÉNY felé a sziklafal húzódik, háttérben a Duna vonalával, K felé a Gete, ÉK felé a kanyargó Duna az esztergomi bazilikával. Lenyűgöző, mintha madártávlatból látnánk a környező hegyeket.

 

JANKOVICH-BARLANG, BAITS-BARLANG

Az Öregkő csúcsa alatt, 330 m magasan nyílik az É felé néző Jankovich-barlang. A barlang elejét a múlt század végén kőbányászással elpusztították. A mai állapotában 27 m hosszú, 5-8 m széles, a kürtős résztől eltekintve 5-6 m magas nagy teremből és az ehhez csatlakozó 15 m hosszú, 3-4 m széles hátsó üregből álló barlang a legfontosabb dunántúli paleolitikus lelőhelyek közé tartozik. Feltárását 1913-1918 és 1924-1926 között Hillebrand Jenő végezte el, eredményeit több részletben ismertette. A leletanyag részben az MNM-be  (innen 3 tárgy 1925-ben New Yorkba), részben a Földtani Intézetbe került, de 1915-ben Baits György bajóti jegyző az esztergomi bencés gimnázium gyűjteményének adott nyilván az ásatásból származó leleteket: 2 db “solutréen” (= szeletai) dárdahegyet, 3 vakarót, 3 csontszerszámot és egy neolitikus vésőt.

A szakirodalomban gyakran szereplő lelőhely kutatási eredményeit legutóbb Vértes László foglalta össze. A barlangban két őskőkori kultúra emlékei kerültek feltárásra. A hátsó üregben az alsó vöröses rétegben, amely 6 m vastag volt, a szeletai kultúra, a felső sárga színű kitöltésben pedig a későpaleolitikus barlangi gravetti (más néven pilisszántói kultúra) eszközei feküdtek.

Hillebrand Jenő a rétegeket nem bontotta szintekre, 1956-ban már sehol sem lehetett bolygatatlan szeletai rétegeket találni, így a kultúra leleteit nem lehet tagolni. A szeletai kultúra 116 kőeszköze között a különböző fejlettségű levélhegyek és a kaparók a leggyakoribbak, ezenkívül levalloisi szilánkok, pengék, völgyelt és fogazott eszközök, fúrók, árvésők, vakarók sorolhatók ide. A 21 csonteszköz között Olschewa-hegyek és hasított alapú lándzsahegyek is voltak. A korábban kosfej alakú idomként közölt tárgy Vértes László szerint véletlen forma, kinövésekkel borított csonttöredék. Az 1956. évi rétegtisztázó ásatáskor a barlang előterében sikerült érintetlen kitöltést feltárni, ebben a Hillebrand Jenő szerint egységes sárga réteget két részre lehetett tagolni. A régebbi ásatásokból származó gravetti eszközöket a szeletaiakkal összekeverve leltározták be, szétválasztásuk igen nehéz. Ezért csak 36 eszköz sorolható a gravetti kultúrához. A kőeszközök között a különböző pengék, nyeles hegy, kettős árvéső tartoznak a jellegzetesebbek közé. A csonteszközök közül egy nyéllyukas csonttű, zegzúg vonalakkal díszített csonthegy töredéke és egy mammutagyarból faragott ékszer említhető meg. Egy tarándszarvas ujjperecéből készült jelzősíp is előkerült.

A Jankovich-barlang alatt fekszik a vele egy kürtővel összekötött Baits-barlang (Gaál-barlang), amelyben Gaál István faszénmaradványt és gazdag faunisztikai anyagot tárt fel. 1932-ben Csalog József egy későpaleolitikus törpe pengét gyűjtött itt. Ugyancsak a Jankovich-barlang közelében, a Baits-barlangtól 50 m-re Ny-ra van a Szalay-barlang. Hillebrand Jenő ezt az üreget meddőnek találta, Csalog József azonban 1932-ben 8 durva, a szeletai kultúrára utaló anyagú és nagyságú szilánkot gyűjtött benne. A Jankovich-barlang későbbi lakottságáról hiányos adataink vannak. Sinka Ferenc Pál szerint az 1913. évi ásatás során sok neolitikus és bronzkori cserepet is találtak. Az MNM-ben viszont csak három db bádeni (péceli) mericét őriznek. Banner János egy kétosztású tál gombját közli a barlangból. Az 1956. évi ásatáson is a bádeni (péceli) kultúrába tartozó tál és fazéktöredék látott napvilágot. 1928-ban az EBM középkori cserepeket is szerzett a barlangból.
(Forrás: Magyarország régészeti topográfiája 5.)

Geológiai érdekesség a 375 méter magas Öreg-kő keleti oldala. Függőlegesen leszakadó sziklafalai miatt kedvelt sziklamászó-iskola. A Gerecsében számos helyen található triászidőszaki mészkő, melynek egyik legszebb megjelenési formája Öreg-kő. Morfológiai különlegességét az adja, hogy sasbércként emelkedik környezete fölé, és róla páratlan kilátásban lehet részünk a környező hegyekre, a Dorogi-medencére, valamint a Duna felé. Természetvédelmi terület. 50-60 m-es kibillent dachsteini mészkőből álló, szinte merőleges sziklaszirtje a fülesbagoly és a kerecsensólyom fészkelő helye. Különleges, számos védett növénnyel gazdag az Öreg-kő flórája is: a pados sziklapárkányokon él a ritka rozsdabarna pikkelyharaszt, ez itt a sziklai perje egyedüli gerecsei lelőhelye. Itt a különben csak dolomitra jellemző sziklagyepekkel is találkozhatunk, ezek növényei közé tartozik a magyar gurgolya és a sziklai perje. A Bajót felé lejtő löszgyepen pedig a ritka – magyar botanikus nevét viselő – Borbás-kerep díszlik tömegesen.

Berényvár

A 150 m tengerszint feletti magasságú környezetből mindössze 30 m-rel emelkedik ki egy igen meredek lejtőkkel határolt domb. Lapos tetejének északi, 55-60 m hosszú, háromszög alakú részét sáncárokkal választották le, a helyenként terasszá betöltődött árok a nyugati és északi oldalról is körülveszi a tetőt. A legmeredekebb északkeleti oldalon nem készítettek sáncárkot. A kis méretű erődítménytől délre fekvő 80 x 120 m-es fennsík déli végén is több mély mesterséges bevágás figyelhető meg, erről azonban nem lehet megállapítani, hogy az erődítéshez tartozik-e vagy újkori eredetű. Leletek hiányában csak méretei alapján tarthatjuk a Berényvárat Árpád-korinak. (Horváth, 1965., Horváth-Torma, 1970.) Nevét a közelben fekvő Árpád-kori Berény falutól kapta. A hagyomány szerint a földvárat Benedek vajda (Bánk bán) építtette.

Berényvár mondája

Gyalogút vezet a kegytemplomtól kb. 1 kilométerre levő Berényi-vár nevű dombhoz, melyhez az alábbi népmonda fűződik: A néphit szerint ezen a dombon állt a Berinkei király vára, akinek sok katonája és nagy hatalma volt. A legfőbb kincse azonban két gyönyörű leánya volt, akiket anyjuk halála után egyedül nevelt. A tatárok vagy a törökök támadásának hírére összegyűjtötte a katonáit. A lányait és a kincseit pedig a harcba indulás előtt befalaztatta egy titkos földalatti üregbe, nehogy az ellenség kezébe kerüljenek. A csatában a királyt megölték, a vitézei azonban győztek. Vezérüket hazavitték, és a vár alatti síkon temették el. A díszes temetés során minden katona egy sisak földet szórt a király sírjára. Ebből keletkezett a közeli Kerek-domb. A vár népe ezután hiába kereste a két befalazott lányt. Pedig még sokáig hallották éjfél körül hangos sírásukat. Négy emberöltővel ezelőtt egy nagysápi ember késő éjszaka hazafelé tartott a szentkereszti búcsúból. Amikor a Berényvárhoz ért, pislákoló fényt látott. Közelebb érve észrevette, hogy a nyitott hegy oldalában egy föld alatti üreg tátong. Hívó hangot hallott, és félve bement a terembe. Ott egy kincsekkel telezsúfolt asztal mellett öreg ember üldögélt, aki elmesélte neki, hogy itt a Berineki király kincseit áthatja, de semmit sem vihet el belőle. Közben észrevétlenül bezárult a nagysápi ember mögött a nyílás. A fiai hiába várták haza az apjukat. Egy tudós asszonytól mindent megtudtak, aki még azt is elmondta, hogy a hegyoldal hét évenként nyílik meg, vasárnap, egy bizonyos órában. A fiúk oda siettek, bejutottak a terembe, de nemcsak az apjukat, hanem a kincseket is el akarták vinni. Az apa azonban figyelmeztette őket, hogy csak üres kézzel jutnak ki épségben. Úgy is tettek, üres tarisznyával mind a hárman szerencsésen hazaértek.
(Forrás: Komárom megye földrajzi nevei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadása, Budapest 1985. 60. old.)