Elhelyezkedés

Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt írja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.

Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. 

Megközelítése: 

  • a 10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, 
  • vagy Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt.

Helytörténet

Először Pél – Pély néven 1265-ben említik egy oklevélben, mint népes települést. 1291-ben a Szentes-Magócs nemzetség birtoka. 1371-ig az Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt, utána királyi birtok lesz, majd 1388-ban Zsigmond király az akkori esztergomi érseknek, Kanizsai Jánosnak adományozza. Attól kezdve Péliföld egyházi birtok.

Hajdanán a templomos lovagrend háza állt itt, amely valószínűleg még a török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. A romok közé több jámbor remete vonult vissza a világ elől. A leromlott állapotú templom helyér 1735-ben épült fel a ma is látható, barokk jegyeket viselő templom. Az építtető Eszterházy Imre hercegprímás két búcsúnapot engedélyezett: május 3-án a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén és szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. 1735-től hivatalosan is búcsújáróhely.

1763-ban a szegényes remetelak megüresedett. Helyére Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak. Nem sokkal később megépült a “kocsmaház” az idesereglő búcsús nép számára. A nazarénusok 1763 – 70 között működnek itt. Emléküket a vörös márvány főoltár előlapjába belefaragott az “INNR” betűk őrzik.   A nazarénusok után a pálos rend letelepedését kísérelte meg Simor János hercegprímás, először 1866-67, majd 1903-1906 között, de ezek sem tudtak itt meghonosodni, és csakhamar elköltöztek.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át, ami a kegyhely életébe állandóságot és felvirágzást hozott. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felső-olaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött Szentkereszt földszintes kolostorépületébe. Négy gimnáziumi osztálynak megfelelő fiúnevelő intézet működtetését is vállalták. A szalézi papok, szerzetes testvérek, és később a szerzetes-növendékek gondozták a kegyhelyet és a mogyorósbányai fíliát.

1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.

A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház). 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.

1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket.

A kereszt ünnepei – fő búcsúk

Szent Kereszt megtalálása – május 3. utáni első vasárnap. Szent Kereszt felmagasztalása – szeptember 14. Röviddel azután, hogy Konstantin császár a kereszt jelével győzött, anyja, Szent Ilona császárnő templomot kezdett építeni a Golgotán. Az alapok ásása közben akadtak rá a három keresztre, melyeket még Pilátus ásatott el zsidó szokás szerint a kivégzés helyén. Krisztus urunk keresztfáját arról ismerték fel, hogy egy gyógyíthatatlan beteg asszonyt megérintettek a keresztfával, és az meggyógyult. A drága ereklye egy részét Rómába küldték, nagyobb része Jeruzsálemben maradt. Ebből az öt méteres gerendából szálkaméretű ereklyéket küldtek a nagyobb Szent Kereszt templomokba, ahol a hívek nagy tisztelettel veszik körül. Ezt az eseményt, vagyis a kereszt megtalálását ünnepli az Egyház május 3-án, bár a megtalálása szeptember 14-én történt. Közel három évszázaddal később Chorso perzsa király elrabolta Jeruzsálemből a keresztet, s azt Herakliosz császárnak csak háború után sikerült visszaszereznie. A szent ereklyét maga a császár kívánta teljese fejedelmi pompában a Kálvária hegyén épült templomba visszavinni. Ám a Kálvária lábánál egyszerre megállt, s minden erőlködés ellenére egy lépést sem mehetett tovább. Zachariás pátriárka isteni sugallatra ezekkel a szavakkal fordult a császárhoz: „Krisztus nem pompában ment ezen az úton, nem királyi hanem töviskorona volt a fején.” A jámbor, Krisztus-szerető császár letette a bíbort, a koronát, a sarukat, s mezítláb, darócban vette vállaira a drága kincset. S íme, minden nehézség nélkül vitte a kitűzött helyre. Ettől a naptól fogva ünneplik a szent kereszt felmagasztalását szeptember 14-én. A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re Hagyományosan a májusi búcsú alkalmával hódolnak tömegesen a Szent Kereszt és a kápolnában álló Segítő Szűz Mária szobor előtt a cigány családok. Péliföldszentkereszten az év bármely napján 200 napi búcsút nyerhetnek a zarándokok, ha a kegytemplomban imádkoznak. Rudnay Sándor prímás 1822-ben kieszközölte a Szentszéktől, hogy nemcsak május 3-án és szeptember 14-én, hanem ezeknek a búcsúnapoknak a nyolcada alatt is teljes búcsút lehessen itt nyerni.

Imameghallgatások – A Szent Kereszt ereklye

Templomunk legnagyobb kincse az a pici szilánk, mely a hiteles okirat tanúsága szerint az Úr Jézus keresztfájából való. Az 1732. évi Canonica Visitatio feljegyzései alapján a templom lelkésze Cianisi Özséb moceviai püspök pecsétjével lezárt kristályüvegben őrizte a szent kereszt pici részecskéjét, de hitelességét igazolni nem tudta. Az ereklye hitelességét 1735-ben igazolta XIV. Benedek pápa. A Jézus keresztjének szilánkját rejtő kristályüveget aranyozott ezüst tartóban őrzik. Az ereklyetartó szekrény Rácz Gábor zománcművész munkája (2006). „Régen Péliföldszentkereszten több csoda és imameghallgatás is történt és azért, mert a Szent Kereszt iránti hittel és bizalommal jöttek ide imádkozni az emberek, az illetékes egyházi hatóság, az akkori prímás, Eszterházy Imre tisztelettel megállt az isteni kegyelem műve előtt és ünnepélyesen kegyhellyé, búcsújáróhellyé nyilvánította Péliföldszentkeresztet. Az emberek hittel közelednek tárgyakhoz, ereklyékhez, és nem véletlenül. Nem mintha valami mágikus hatásuk lenne, hanem mert azt tiszteljük, akitől az ereklye van. A kereszt ereklyéje esetében magát Krisztust, aki a kereszten függött. És mi, emberek olyanok vagyunk, hogy látható, hallható, tapintható dolgokban érezzük meg leginkább a nagy titkokat is. Az ereklyetisztelet a szívünkhöz szól. Az ereklye korszerű. A mai ember is mennyire szereti a fontos tárgyakat, mennyire szereti azokat a helyeket, amelyekre újra és újra visszatalálhat, amelyek központiak lehetnek egy egyén, vagy egy közösség életében. A mi életünkben a keresztfa a központ – és itt, Szentkereszten egy darabját őrizzük.” (Részlet Erdő Péter bíboros szentbeszédéből) A péliföldszentkereszti búcsújáró templom legszebb ékessége a nagy művészi feszület a főoltáron. A kereszt alatt vörös bársony alapon ezüst kegytárgyak láthatók: kezek, lábak, szemek, szívek, sőt, térdeplő ezüst gyermekek, valamint kisebb ezüst feszületek. Ezeket a kegytárgyakat hálás emberek hozták emlékül, akik az Úr Jézus szent keresztjéhez menekülve meghallgatást és oltalmat találtak.