Szalézi kegytemplom, Péliföldszentkereszt
Péliföldszentkereszt közigazgatásilag Bajót település része, Komárom-Esztergom megye északkeleti részén, a 374 m magas Öreg-kő hegy lábánál. Az országosan ismert búcsújáró hely Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye.
Először Pél néven 1265-ben említik az okiratok. Nagy valószínűséggel a török időkben lakatlanná vált, innen eredhet nevének Péliföld alakja: „prelidum Péliföld”. A Szent-Kereszt névrész temploma nevére utal.
1735-ben Esterházy Imre prímás barokk kegytemplomot építtetett a régi templom helyére és hivatalosan is zarándokhellyé nyilvánította. A templomban Jézus keresztjéből származó ereklyét őriznek.
Barkóczy Ferenc hercegprímás a 18. század második felében kolostort építtet a nazarénusoknak, akik 1763–70 között működnek itt. Később a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások először 1866-67, majd 1903-1906 között.
1913-ban a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága vette át, amikor beköltöztek a Szentkereszt földszintes kolostorépületébe. 1925-ben a kolostor nyugati oldalán emeletet húztak, a belső udvar egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki.
Az üvegablakok
A templom 7 üvegablaka a hétfájdalmú Szűz eseményeit jeleníti meg, Ungvári Sándor festőművész tervei alapján Palka József üvegmester alkotásai 1943-ból (Jézus bemutatása, menekülés Egyiptomba, a 12 éves Jézus a templomban, Mária találkozik Szent Fiával, keresztre feszítés, a levétel és a sírba tétel).
Képek a templom belső tereiből
