Péliföldszentkereszten a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont és a hozzá tartozó szolgáltatások a szalézi rendház felügyelete és iránymutatásai alapján működnek. Nem csak hívőket várnak azonban ide, hiszen a kapcsolt szolgáltatások, a turisztikai attrakciók mindenkinek remek időtöltést, szellemi és lelki felfrissülést kínálnak. Ábrahám Béla atyával, a látogatóközpont fő mentorával vallásról és lehetőségekről beszélgettünk.
Mit kell tudni a szaléziakról? Kaphatunk egy kis történelmi visszatekintést a rend életéről?
A szalézi rend a katolikus egyház egyik szerzetesrendje. A mi közösségünket egy Észak-Olaszországban élő, működő Giovanni Bosco nevű pap alapította, aki felfigyelt a fiatalok sorstalanságára és ő maga elkezdett nagyon aktívan tenni értük új eszközökkel, új módszerekkel. Ehhez a tevékenységéhez ő példaképnek Szalézi Szent Ferencet választotta, és később, amikor közösséget alapított, szalézinak nevezte el.
Van különbség az egyház akkori és mostani tevékenysége között
Akkor az egyház leginkább népegyházként működött, ami azt jelenti, hogy aki megszületett, azt katolikusként keresztelték meg. Az egyház berendezkedett arra, hogy az emberek eleve az egyház tagjai. Magának az egyháznak a gondolkodásából alapvetően ez nem fakad, hiszen egy hitbeli döntéssel lesz valóban az egyház tagja valaki, aminek a külső jele a keresztség. Ezt a keresztséget az élő hit miatt kérjük. Itt felmerül a gyermek keresztség kérdése, amelyben a szülők kérik az egyháztól, hogy keresztelje meg a gyermeket, aki ezáltal Jézushoz tartozik. A kereszténység nem valami tanrendszer vagy világnézet, hanem az élő Jézus követése. Azért az élőé, mert Jézus feltámadt, él és köztünk él és mi hozzá tartozhatunk.
Ma már nincs ez a népegyház, nincs ez a „ha akartad, ha nem, ide vagy keresztelve” – jó esetben. És ma már az egyház próbálja megszólítani az embereket, rávezetni őket a hitre. Ezt a hitre való rávezetést mondhatjuk evangelizációnak, az evangéliumból megismerhető Jézus Krisztus hirdetésének. Itt megint fontos kiemelni, hogy ez nem valami könyvnek, leírt szavaknak az elfogadtatását jelenti, hanem annak, akiről az tanúságot tesz, vagyis Jézus Krisztusnak.
Mi a pre-evangelizáció, miért aktuális most a szaléziaknak?
A ma embere viszonylag messze áll a hittől. Sokan a kereszténységgel sem mint kultúrával, sem mint moralitással nem találkoztak. Nagyon fontos az ő megszólításuk. Szükséges, hogy mutassuk meg nekik, lehet, hogy vannak rossz beidegződéseik, sztereotípiáik arról, hogy milyenek a papok és az egyház. Ha szavakkal kellene jellemezni, akkor a sötét, fekete, borongós, unalmas, szigorú jutna eszükbe.
A pre-evangelizáció az a folyamat, amely során megmutatjuk, valójában sokkal színesebb, izgalmasabb, vidámabb a kép, hogy milyenek vagyunk mi papok és az egyház valójában. Ez annyit jelent, hogy gyere, látogass el hozzánk. Semmit nem kell csinálnod, nincs következménye, nem leszel szenteltvízzel meghintve. Ha akarod, elbeszélgetünk, ha akarod, csak nézelődsz. Ez tulajdonképpen egy felkínált találkozás, aminek sokféle belső elnevezése van. Megkülönböztetünk új-evangelizációt és újra-evangelizációt. Az „új” azok felé szól, akik semmit nem hallottak a kereszténységről. Az „újra” pedig azoknak, akik valamikor egyszer megkeresztelkedtek akár saját, akár szülői szándék miatt, de az élet úgy hozta, hogy elszakadtak a hitközségtől.
Sokan vannak, akik később elgondolkodnak azon, mit adhat az életükhöz a Jézushoz való tartozás. Sok esetben azt látjuk, hogy vannak olyan élethelyzetek, kérdések, amelyek megválaszolása fontos az ember számára. Régebben ilyennek tartottuk a házasságkötést, ma sokkal inkább ilyen helyzet az, amikor egy fiatal pár gyermeket vállal és megszületik egy új élet. Ezek olyan helyzetek, amikor több mindenkitől tanácsot kérnek és szeretnénk, hogy ilyenkor az egyház felé is forduljanak, hogy itt közösséget találjanak, közös utat velünk, megerősítést. Ilyen értelemben nagyon fontos a családokkal, fiatalokkal való találkozás. Ennek fontos helyszíne lehet Péliföldszentkereszt.
Mit jelent a szaléziak számára a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont?
Számunkra a látogatóközpont csak egy lehetőség, de ennél valójában sokkal több. Ez nagyrészt rajtunk is múlik. Aki ide bejön, az előbb-utóbb rájön, hogy egy egyházhoz közeli intézményben van. Ha csak annyi történik hogy innen lesz egy pozitív élménye, hogy itt barátságosak, kedvesek, segítőkészek voltak, már léptünk egyet előre. De nagyon fontos lenne, hogy legyen egy olyan konkrét szalézi szerzetesi jelenlét is, amely ezt a találkozást és a beszélgetést lehetővé teszi. Lesznek ennek szervezett formái, például Péliföldszentkereszt szakrális kincseinek szépségét, gazdagságát megmutató séta, amely újabb kérdéseket vethet fel. Az intézmény tematikája is olyan, hogy közös gondolkodásra hívhat minden jó szándékú embert.
2015-ben május 24-én hozták nyilvánosságra a Ferenc pápa által írt Laudato si’ enciklikát, ez látszólag világi kérdéssel foglalkozik – közös otthonunk megőrzésével. Ez egy meghívás arra, hogy együtt gondolkodjunk, együtt fedezzük fel a lehetőségeinket és ne csak sopánkodjunk, jaj, mennyi baj van a világban. Tegyünk érte, javítsunk rajta – közösen! Ennek egyik része lehet az oktatás és nevelés és mi ennek a dimenziójában mozgunk.
Hogyan lehet a mai fiatalokat rávezetni, mennyire fontos a környezetvédelem, teremtett világunk megőrzése?
Nevelni igazából a jó példa által lehet. Hiába mondjuk el tanórán, mennyi idő alatt bomlik el a műanyag, meg hogy ne dobd el a szemetet, kevésbé hatásos, mint bevonni a gyerekeket az egészbe. Tavaly ministráns tábort szerveztünk és az itt lévő fiúknak egyik reggel kesztyűket és sárga mellényeket osztottunk ki. Az volt a feladat, hogy szedjék össze az árokpartról a szemetet. Először ment az alkudozás, hogy inkább focizzunk, meg minek azt összeszedni, de végül mindenki kivette a részét a munkából. Nagyon sok zsák szemét gyűlt össze nap végére, amin meglepődtek. Két nap múlva kirándulni mentünk, és ahogy meglátták az út mellett a kólás dobozokat, műanyag zacskókat, felháborodtak, hogy hát most szedtük össze, miért nem tudnak vigyázni rá? Elég volt bevonni őket ebbe a munkafolyamatba, máris magukénak érezték az eszmei részét.
Mi várja a Péliföldszentkeresztre látogatókat a kiállítás során
Nagyon büszke vagyok erre a kiállítótérre, ami túlmutat az oly sokszor jellemző megoldáson, hogy fotón vagy kitömött állatokon keresztül mutatjuk be a térség élővilágát. Péliföldszentkereszten interaktív módon, a látogatókat bevonva, elgondolkodtatva vezetjük végig a központi gondolatokon: a teremtésvédelem és a Gerecse Natúrpark megismerésén.
A kiállítás alapvető célja, hogy ne közhelyeket puffogtasson, ne legyen szájbarágós, hanem elgondolkoztasson. Installációk vannak, amelyeket a látogatók többféleképpen fedezhetnek fel. Végigsétálhatják maguk, vezető nélkül, akár egy itiner segítségével és egyedül értelmezhetik a látottakat. De választhatják azt is, hogy egy szakképzett vezető elmagyarázza nekik a háttértörténetet és a tudnivalókat.
Itt alapvetően egy kiállításban két téma valósul meg. Az egyik oldal a teremtésvédelemmel, a másik a Gerecse Natúrparkkal foglalkozik, a kettő kiegészíti egymást. Ferenc pápa Laudato si’enciklikájának ihletéséből jöttek létre ezek az installációk. Mindegyikkel elkezdenek az emberek foglalkozni, gondolkodni, interaktívan be lesznek vonva – van, aki már az elsőnél, van, aki csak a harmadiknál. A Miatyánk imádság központi helyen szerepel. Ebben benne van, hogy „amint a mennyben, úgy a földön is”, vagyis a földi otthonunk iránti elkötelezettség és a szolidaritás egymás iránti felelőssége fogalmazódik meg benne.
Az egész teremtésvédelem rész mottója a Szentírásból az a mondat, hogy: „Mi dolgunk itt?” Hát az, hogy műveljük és őrizzük ezt a Földet. Ennek a témának van egy izgalmas lezárása, majd a második rész a natúrparkokat, azon belül is a Gerecse Natúrparkot mutatja be. Kiemelten három téma fut végig a kiállításon: a vizek világa, a madarak világa és a matuzsálemi ősfák. A végén pedig vannak kisfilmek, amit – kinek mennyi ideje van – meg lehet tekinteni. Egy igényes és izgalmas kiállítás látható itt, amit szeretnénk még tovább fejleszteni, hogy aki legközelebb ellátogat hozzánk, újra legyen mit felfedeznie.