Via Lucis

    A FÉNY és az ÖRÖM útja a FELTÁMADOTT nyomában

    A keresztény élet a húsvéti misztérium által teljesedik ki. Krisztus bűneinkért meghalt és üdvösségünkért győzedelmesen visszatért a sírból. Az ő feltámadása határtalan örömöt visz minden keresztény életébe.

    A Via Lucis, a Feltámadott Krisztus tanítványaival és más emberekkel való találkozásain keresztül segít megtapasztalni ezt az örömöt, amely bárhol is tűnt fel, elképesztő gyorsasággal terjedt.
    1988 nyarán Sabino Palumbieri szalézi atya, aki a római Pápai Szalézi Egyetem filozófiai antropológia professzora volt, javasolta egy sor új állomás létrehozását, amelyek a feltámadás utáni eseményeket követik egészen a Szentlélek kiáradásáig.

    A hagyományos keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők – egyedül, vagy közösségben – felidézik Jézus keresztútjának történéseit. A keresztút ott végződik, hogy Jézust a sírba teszik. A húsvéti misztérium fényében azonban ez hiányosnak tűnik, ezért néhol, mint tizenötödik állomást, hozzáadják Jézus feltámadását is. Az ötletet a Via Lucis ábrázolásáról egy ősi felirat ihlette, amelyet a San Callisto katakombák falán találtak. A felirat Szent Pálnak a Korintusiaknak írt első leveléből származik, válaszul a jelentésre, hogy a közösség egyes tagjai tagadják a feltámadást: „Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.”(1Kor 15,3-8) Palumbieri atya ebből a feliratból kiindulva, más evangéliumi események társításával összeállított 14 újabb állomást az alábbiak szerint:

    Nagyon hamar, Giovanni Dragoni volt szalézi növendék művészien fába faragta Palumbieri atya 14 állomását, és ezt az első ismert Via Lucist 1994 húsvétján áldották meg a Bosco Szent János-bazilikában, Colle Don Boscón. Dragoni fémből is megformázta az állomásokat, ezek Rómában a San Callisto katakombák felé vezető régi római út mentén találhatók.
    A Via Lucis első nagyobb nyilvános ünneplése 1990-ben volt, ami után nagyobb érdeklődéssel fordultak felé. 2002-ben a Szentszék kihirdette A népi jámborság és liturgia direktóriumát, amelyben így méltatja a Via Lucist: „A Feltámadás, Fény útja, „Via lucis”.

    Napjainkban, egyes vidékeken Via lucis néven új jámborsági gyakorlat kezd elterjedni. A hívek, a keresztút módjára, miközben körmenetben haladnak, számba veszik azokat a jézusi megnyilvánulásokat – a Parusia reményében, a Feltámadástól a Menybemenetelig –, melyekben a megígért Szentlélekre váró tanítványainak megmutatta dicsőségét (vö. Jn 14,26; 16,13-15; Lk 24,49), felszította hitüket, beteljesítette az Isten országáról szóló tanítást, s utólag kijelölte az Egyház hierarchikus és szakramentális felépítését. A Fény útja jámborsági gyakorlaton keresztül a hívek megemlékeznek a hit központi eseményéről – Krisztus feltámadásáról – és tanítványi mivoltukról, amint a keresztség húsvéti szentségében a bűn sötétségéből a kegyelem fényébe jutottak (Kol 1,13; Ef 5,8).
    A hívek részvételét a húsvéti esemény első mozzanatában a keresztút – a Szenvedéstörténeten keresztül – évszázadokon át közvetítette, és hozzájárult ahhoz, hogy tartalma megszilárduljon az emberek tudatában. Ennek analógiájára napjainkban a hívek életfelfogásában, azzal a feltétellel, hogy hű marad az evangéliumi szöveghez, A Fény útja válhat Urunk húsvétja második mozzanatának, a feltámadásnak hatékony közvetítőjévé.

    A Fény útja ezenkívül a hit pedagógiája szerepét is betöltheti, hisz, ahogy mondani szokás, „a kereszt által a világosságra”. Valójában a körmenet metaforájával, A Fény útja, a fájdalom valóságának megállapításától, amely Isten tervében nem jelenti az élet végállomását, elvezet az ember igaz célja elérésének reményéhez: a megszabaduláshoz, az örömhöz, a békéhez, amelyek alapvetően húsvéti értékek. A Fény útja, egy olyan társadalomban, amely a szorongást és a megsemmisülést hirdetve magán hordozza „a halál kultúrájának” jelét, ösztönzést adhat, hogy létrejöjjön „az élet kultúrája”, egy kultúráé, ami nyitott a hit bizonyosságaira és a remény várására. Ennek misztériumát hozza elénk egyedülálló módon Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművész alkotása Péliföldszentkereszten.

    Ilyen volt a Via Lucis átadása >>